Acts 2 (BOHNTLTAL)
1 Amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak. 2 És nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése keletkezett, és eltöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Kettős tüzes nyelvek jelentek meg előttük, és mindegyikükre ráereszkedtek. 4 Megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és kezdtek más nyelveken szólni, amint a Lélek adta nékik, hogy szóljanak. 5 Ekkor Jeruzsálemben laktak zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül valók, melyek az ég alatt vannak. 6 Miután pedig ez a zúgás keletkezett, egybegyűlt a sokaság, és megzavarodott, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallotta őket szólni. 7 Mindnyájan elálmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: „Nem Galileából valók-e ezek mindnyájan, akik beszélnek? 8 Hogyan halljuk hát őket, ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? 9 Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának tartományaiban lakunk, mely Ciréné mellett van, és a Rómából jöttek, akár zsidók, akár prozeliták, 11 krétaiak és arabok, halljuk, amint a mi nyelvünkön hirdetik az Istennek felséges dolgait.“ 12 Elálmélkodtak mindnyájan, és zavarban voltak, és egymásnak ezt mondták: „Vajon mi akar ez lenni?“ 13 Mások pedig csúfolódva ezt mondták: „Édes bortól részegedtek meg.“ 14 Péter azonban előállt a tizeneggyel, felemelte hangját, és így szólt hozzájuk: „Zsidó férfiak, és mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, vegyétek tudomásul, és hallgassátok meg beszédemet! 15 Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak harmadik órája van, 16 hanem ez az, amit megmondott Jóel próféta: 17 »És az utolsó napokban, – ezt mondja az Isten – , kitöltöm az énLelkemet minden testre:és fiaitok és leányaitok prófétálnak,ifjaitok látomásokat látnak,és a vének álmokat álmodnak. 18 Az én szolgáimra és szolgálóleányaimra iskitöltöm Lelkemet azokban a napokban,és prófétálni fognak. 19 És csodákat teszek az égben odafenn,jeleket a földön idelenn:vért, tüzet és füstnek gőzölgését. 20 A nap sötétséggé változik, a hold vérré,mielőtt eljön az Úrnak nagy és fényes napja. 21 És mindenki, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.« 22 Izraelita férfiak, halljátok meg ezeket a beszédeket: A Názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodatételek és jelek által, melyeket általa cselekedett Isten közöttetek, amint magatok is tudjátok, 23 azt, aki Istennek elhatározásából és rendeléséből adatott halálra, megragadva, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek. 24 De az Isten feltámasztotta, a halál fájdalmait megoldva, mert lehetetlen volt, hogy az őt fogva tartsa. 25 Mert Dávid ezt mondja róla:»Magam előtt láttam az Urat mindenkor,mert ő nékem jobb kezem felől van,hogy meg ne tántorodjam. 26 Ezért örvendezett a szívem,és vígadott a nyelvem;sőt még az én testem is reménységben nyugszik. 27 Mert nem hagyod a lelkemet a sírban,és nem engeded, hogy szented rothadást lásson. 28 Megjelentetted nékem az életnek útjait;betöltesz engem örömmel a te orcád előtt.« 29 Atyámfiai férfiak! Szabad nyíltan szólnom előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő meghalt és eltemették, és az ő sírja mind a mai napig nálunk van. 30 Mivel próféta volt, és tudta, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő magvának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyezze az ő királyi székibe, 31 előre látva ezt, szólt a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelkét nem hagyta a sírban, sem a teste rothadást nem látott. 32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk. 33 Ezért az Istennek jobbja által felmagasztaltatva, és a megígért Szentlelket megnyerve az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok. 34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba, hiszen ő maga mondja:»Mondta az Úr az én Uramnak:Ülj az én jobb kezem felől, 35 míg a te ellenségeidet lábaid alázsámolyul vetem.« 36 Bizony tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.“ 37 Amikor pedig ezeket hallották, szívükben megkeseredtek, és ezt mondták Péternek és a többi apostoloknak: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?“ 38 Péter pedig ezt mondta nekik: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39 Mert nektek szól az ígéret, és a gyermekeiteknek és mindazoknak, akik messze vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.“ 40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kérte, és intette őket: „Szakítsátok el magatokat ettől a gonosz nemzetségtől!“ 41 Akik pedig örömmel vették az ő beszédét, megkeresztelkedtek, és hozzájuk csatlakozott azon a napon mintegy háromezer lélek. 42 És foglalatoskodtak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és az imádságban. 43 Minden lélekben pedig félelem támadt, és az apostolok sok csodát és jelt tettek. 44 Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45 Jószágukat és marháikat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, kinek-kinek amint szüksége volt rá. 46 És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek az eledelben örömmel és tiszta szívvel. 47 Dicsérték az Istent, és az egész nép kedvelte őket. Az Úr pedig minden napon gyarapította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.