Acts 20 (BOHNTLTAL)
1 Miután pedig megszűnt a háborúság, magához hívta Pál a tanítványokat, és tőlük búcsút véve elindult, hogy Macedóniába menjen. 2 Miután pedig azokat a tartományokat bejárta, és intette őket számos beszéddel, Görögországba ment. 3 Ott töltött három hónapot, és mivel a zsidók cselt szőttek ellene, amint Szíriába készült hajózni, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza. 4 Ázsiáig pedig elkísérte őt a béreai Szópatér, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz, Szekundusz és a derbei Gájus, Timóteus és az ázsiaiak közül Tükhikosz és Trofimosz. 5 Ezek előrementek, és megvártak minket Tróászban. 6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kieveztünk Filippiből, és elmentünk hozzájuk Tróászba öt nap alatt, ahol hét napot töltöttünk. 7 A hét első napján pedig a tanítványok összegyűltek a kenyér megszegésére, Pál prédikált nekik, és mivel másnap el akart menni, a tanítást megnyújtotta egészen éjfélig. 8 Abban a házban pedig elegendő lámpás volt, ahol összegyűltek. 9 Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál hosszú ideig prédikált, elnyomta az álom, és leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték föl. 10 Pál pedig lement, ráborult és magához ölelve ezt mondta: „Ne háborogjatok, mert a lelke benne van.“ 11 Azután fölment, megszegte a kenyeret, evett, és sokáig, egészen virradatig beszélgettek, s úgy indult el. 12 Az ifjat pedig élve hozták fel, és nagyon megvigasztalódtak. 13 Mi pedig előrementünk a hajóra, Asszoszba eveztünk, s ott akartuk fölvenni Pált, mert így rendelkezett, mert ő maga gyalog akart jönni. 14 Mikor pedig Asszoszban összetalálkozott velünk, felvettük, és elmentünk Mitilénébe. 15 Onnan elhajózva, másnap eljutottunk Khiosz elé, a következő nap pedig áthajóztunk Számoszba. Trogilliumban megszálltunk, s másnap mentünk Milétoszba. 16 Mert elhatározta Pál, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában, mert sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. 17 Milétoszból azonban elküldött Efezusba, magához hívatta a gyülekezet véneit. 18 Amikor pedig odamentek hozzá, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt, 19 szolgálva az Úrnak teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és zaklatások között, melyeket a zsidók cselszövései miatt szenvedtem. 20 Semmitől sem vonakodtam, ami hasznos, hogy prédikáljak nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, 21 bizonyságot téve mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől. 22 És most, íme, a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudva, mi vár ott énreám. 23 Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, hogy reám fogság és nyomorúság vár. 24 De semmivel sem törődök, még az életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. 25 És most, íme, tudom, nem látjátok többé az én orcámat, egyikőtök sem, akik között jártam, prédikálva az Istennek országát. 26 Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenkinek vérétől tiszta vagyok. 27 Mert nem vonakodtam, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát. 28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. 29 Mert én tudom azt, hogy távozásom után közétek gonosz farkasok jönnek, akik nem kedveznek a nyájnak. 30 Sőt magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magukhoz vonzzák. 31 Azért vigyázzatok, emlékezve arra, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit. 32 Most pedig, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelme igéjének, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek minden megszenteltek között. 33 Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam, 34 sőt magatok tudjátok, hogy magam szükségleteiről, és a velem lévőkéről kezeim gondoskodtak. 35 Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Jobb adni, mint kapni.“ 36 Mikor ezeket elmondta, térdre esve imádkozott velük együtt. 37 Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak, Pálnak nyakába borultak és csókolgatták őt. 38 Kiváltképpen azon a szaván keseredtek el, amelyet mondott, hogy többé az ő orcáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.